Törpe selyemtyúk
Egy szokatlan tollazatú, szelíd törpetyúk taraja a kékes-feketétől a kékes bordóig, arc és nyaklebenye sötét, szemei sötétek, jól kialakult bóbitája miatt egy nagyon jellegzetes jelenség, ezért gyakran, mint dísztyúkot tartják.
A vele szemben támasztott követelmények: Zömök, minden oldalról kerek forma, gazdag puha tollazat, ami emeli mutatós megjelenését. A tollazatának gyenge laza szára van, a tollszárakon nem alakultak ki a tollzászlók, ezáltal egy pihetollszerű tollszerkezete kell, hogy legyen. A bőr és a fejrész sötét színe, a korrekt ötujjúság és egy kidomborodott, de nem túl nagy bóbita kell, hogy meglegyen, szakáll, vagy annak hiánya megengedett. Nem megengedett: a keskeny hosszú test, gyenge tollazat, hosszú sarlós farok, úgy a kakasnál, mint a tyúknál. Helytelen lábujj képződés (hatodik ujj megléte, mely tovább öröklődik), a bőr világos színe, az arc, taraj és nyaklebeny vonatkozásában, az egészen fehér fülrész, a túl kicsi, vagy túl nagy bóbita.
Története.
A selyem tyúkok Kelet-Indiából, vagy Kínából, de a régi írások Singapur-nak is nevezik, vagyis e területekről kerültek Európába. Minden esetre egy, a legrégebben tenyésztett tyúkfajtáról van szó. Első megjelenésének ideje nem ismert, de az ismert, hogy elsőként Angliában talált kedvező fogadtatásra, ahol nagy érdeklődés kísérte a tenyésztésüket és alaki formálásukat. A tenyésztőket a XIX. század 30-as éveiig egy szállítmányozó egyesületen keresztül látták el Angliában újabb tenyészállatokkal. Németországban egy igen szerény tenyésztői kör lelkesedett a fajtáért, így ebben az időben elsősorban a biztos kotlásáért, a jó költéséért, feltűnően megbízható csibeneveléséért tartották. A selyemtyúkok törpésítését holland tenyésztők valósították meg. Az új fajtát már Németországban is keresték, ahol eddig mérsékelt volt az érdeklődés.
Forma és jellemzők.
Kakas: súly: 600 gr
Fej: kicsi, kerek, egy hátra fekvő bóbitával.
Csőr: kékes, a feketéig.
Szemek: nagy, feketés-barnák. Nagy hiba: a világos szem.
Taréj: egy fél dióhoz hasonló, tüskézet nélküli, középen egy átlós gyűrődéssel, színe feketés kék. Nagy hiba: helytelen taréjforma, kettős, vagy többszörös tüskézet és a taréj piros színe.
Fülcimpa: kicsi, világító, türkizkék.
Toroklebeny: kicsi, kerek, finom szövetű, feketés-kék, szakállal fedett. Nagy hiba: piros toroklebeny.
Arc: telt, feketés-kék. Nagy hiba: a piros arc.
Szakáll: telt, osztatlan, a pofa és a torok fedett.
Nyak: rövid, gazdag tollazatán keresztül lefelé nagyon erős, a szakáll a nyakháton felfújt.
Mell: széles és telt, mélyen hordott. Nagy hiba: keskeny, lapos, hegyes mell.
Törzs: széles és rövid, egy lekerekített kockához hasonló, bőre kékes-fekete. Nagy hiba: túl keskeny, hosszú test és világos bőrszín.
Has: jól fejlett, gazdagon tollal borított.
Hát: rövid, széles, hátrafelé kissé emelkedett. Nagy hiba: hosszú, keskeny, egyenes vagy lefelé eső hát.
Nyereg: széles és telt, a hát és farok között szöglet nélküli.
Szárny: rövid, széles, könnyedén lengő és magasan hordott, kb. egyharmada zárt. A belső szárnyvégeknek és szárnykaroknak a tollzászlókban a végek egyharmadáig szintén összezártnak kell lennie. Nagy hiba: a lógó szárny.
Farok: rövid, széles, kevés kifejlődött vezér- és sarlótollakkal. Nagy hiba: hosszan képzett sarlótollak, meredek farok.
Combok: rövidek, tollak által fedettek, visszahajlás képződése nélkül.
Lábak: rövidek, feketés-kékek, ötujjúak, a külső oldal és a külső ujjak röviden tollazottak. Nagy hiba: a hiányzó ötödik ujj, vagy a hatodik ujj megléte, az ujjak fejlődési rendellenessége, a teljesen hiányzó lábtollazat.
Tollazat: gazdag selyempuha nyaktoll, valamint a nyeregtől a háttollazatig és a lógó tollazat is. Nagy hiba: túl rövid, kemény vagy gyenge tollazat és erős visszahajlás, nyomott tollképződés.
Tyúk: Súly: 500 gr A keltető tojás legkisebb súlya 28 gr, a tojáshéj színe a krémszínig. A tyúk hasonló a kakashoz, egészen a nemi feltételek szerinti különbségig, és valamivel kisebb a bóbita. A toroklebeny kékes és kisebb, mint a kakasnál, a törzs széles és rövid, a nyereg széles, gazdag párnaképződéssel. A farok rövid, telt és széles, magasan hordott. Nagy hiba: hiányos, vagy eltolt bóbitaképződés, piros toroklebeny, keskeny, hosszú test, hosszú, keskeny, hegyes farok, hiányos taréjképződés. Gyűrűnagyság: kakas: VII. tyúk: VIII.
Szín és rajzolat. Fehér: tiszta fehér, enyhe sárga futószín a kakas dísztollazatában megengedett. Nagy hiba: az erős, sárga árnyalat.
Fekete: intenzív fekete, a kakas nyakfedésében egyes barnás tollak megengedhetők. Nagy hiba: más színű tollak a tollazatban.
Vadszín: kakas: fej és bóbita fekete, enyhe barnás berakások megengedettek, szakáll, ha van, egyenlő színezetű. A nyak és nyeregtollazat aranybarna, jelentős fekete szárvonalkázott. Mell: lehetőleg fekete, a barna átütés nem hiba. A vállak és a hát sötétbarna. Farok fekete. A szárnycsúcsok feketék, alul barna szegéllyel, szárnykarok feketék, barna, külső zászlóval. Has, combok és a lábtollazat fekete, berakott barna színnel. Nagy hiba: túl világos borítás és túl sok barna a mellben, szürke, vagy túl feketés alapszín.
Tyúk: fej, bóbita és nyakborítás hasonló a kakaséhoz. Mell aranybarna, a hát és szárnyfedés sötétbarna, finom fekete szemcsézettel. Farok feketésbarna, a szárnyvég és szárnykar, mint a kakasnál. Has, combok és a lábtollazat feketésbarna. Nagy hiba: világos nyakborítás, túl világos, vagy szürke, vagy túl feketés alapszín és szalagozottság a köpenytollazatban.
Az utóbbi években Hollandiában és Németországban láthatóak ezüstszürke (kék), rozsdabarna, sárga és kendermagos színekben.
Seidenhühner und Zwerg-Seidenhühner
Seidenhühner stellen unter den Hühnerrassen etwas ganz besonderes da. Es gibt kaum eine zweite Rasse, die so viele Besonderheiten verkörpert wie sie. Um so erstaunlicher ist, dass die Vorläufer dieser Rasse mit einer Seidenfiedrigkeit schon von Aristoteles 350 v. Christus erwähnt werden. In ihrem Heimatland China wurden und werden die Seidenhühner seit dieser Zeit als Heilmittel eingesetzt. Im 13. Jhdt. kamen die Seidenhühner nach Europa und wurden als Attraktionen gezeigt. Heutzutage werden Seidenhühner unter den Hobbyhaltern immer beliebter.
Als erste Besonderheit sei die Seidenfiedrigkeit zu nennen. Bei den Federstrahlen fehlen die Häkchen und so sind die Federn stark zerschlissen. Sie sehen so recht plüschig aus. Seidenhühner haben eine blaulich-schwarze Haut. Diese Farbe haben auch das Fleisch, die Innereien und die Knochen. Es ist keine Geschmacksbeeinträchtigung, sieht aber schon etwas Merkwürdig aus. Seidenhühner haben 5 anstatt von 4 Zehen. Die 5. Zehe steht leicht nach oben und hat keinen Kontakt zum Boden. Die Füße sind leicht befiedert. Den Kopf ziert ein Schopf, türkise Ohrscheiben und ein schwarzer Walnusskamm. Es gibt Seidenhühner sowohl mit als auch ohne Bart. Sie verkörpern einen Würfeltyp mit leicht ansteigender Schwanzpartie. Es gibt sie in den verschiedensten Farbvariationen und die Palette an Farben wird immer weiter erweitert. Der Hauptfarbenschlag ist jedoch das Weiß.
In der Zucht und Haltung sind die Seidenhühner robust und einfach. Durch die Seidenfiedrigkeit können sie nicht fliegen. Sie brauchen aufgrund ihrer geringen Körpergröße keinen großen Auslauf, sind aber auch problemlos im Freilauf zu halten. Seidenhennen sind sehr gute Brüterinnen, die sich dann auch sehr um ihre Küken sorgen. Diese Rasse ist aber auch sehr Kunstbrutfest. Sie legen im Jahr 80 (Seidenhühner), 40g schwere, Eier, bzw. 120 (Zwerg-Seidenhühner), 28 g schwere, Eier. Sie haben ein sehr ausgeprägtes Sozialverhalten und werden leicht Handzahm. Regen mögen sie, wegen der Seidenfiedrigkeit, überhaupt nicht.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
